Vajdovich Árpád

Tulajdonképpen egész életemben zeneiskolába jártam, nagyapáméknál az anyám jött utánam végig a hegedűvel Szegváron, amíg az unokatesómék az udvaron játszottak, aztán nyolcadik végén az utolsó óra után örökre leraktam a hegedűt, (valamikor húszévesen vettem elő a szekrény aljából, és így le volt törve a nyaka, mert puhatokban pihent a bőröndök alatt), szintizni kezdtem a Mókus Őrsben (később Sportszeletnek hívták, aztán Délután Hangulat-centrumnak, majd Mazola Keymölnek), elmentem zongoratanárhoz, mert nem volt szintiszak, de másfél év után –gimi 2.-ban–kölcsönkaptam a Balogh Jolana Iris Bass-jét 4 napra, amin nem kelletett függetleníteni, mint a zongorán, hanem egyből le tudtam játszani az összes Boney M.-met meg Claptont, azért lettem bézgitáros. Jó mondjuk akkor nem jártam zeneiskolába 2 évig, de volt a Mókus Örs, meg az Egon a falon, (90-ben voltunk Poriban, mert elintézte a Lang, a tv fizette), abban az évben vettek fel a jazztanszakra, Lattmann Bélánál tanultam 4 álló évig, közben volt Golden Era Jazz, Eichingerstadt (néha Ostbahnhof), Pepsi Érzés, Birta Trio, Herfli helyettesítés, aztán rögtön utána mentem az amszterdami konzi jazztanszakára, ami nem Amszterdamban volt, hanem Hilversumban,ahol nincs semmi, csak koffisoppok meg erdő, ott is elvoltam 4 éven át – David de Marez Oyens volt a fő tanárom negyedmagával, itt is volt pár zenekar, Angelheart (később Criyng Shame) – blues, Jan Birther Trio – jazzrock, Little Sweathearts – country, Jumpin’ Pumpkins – pop, meg klasszikus bőgőztem a marl-i ifjusági zenekarban. A németek közül egy fijú volt, aki meg merte kóstolni a töpörtyűt, – Hollandiában csupa némettel laktam együtt,– egy trash-metálos bézgitáros arc a Ruhr –vidékről, aki a jazz vizsgán tolta a trash-t, üvöltve böfögött meg bandzsított iszonyú virgázások közepette két méterre a vizsgabizottságtól. Meg minden. Aztán meg hazajöttem, 98-ban, azóta nincs isi, van viszont Kampec Dolores, Peca, Music Comfort haknizenekar, volt Timeless Life, Kardos Négyes (az remélem lesz is), a Besh o dromból most rúgtak ki, és persze a Kisserzsi mindörökké, Ámen.

Diszkográfia:
- Pepsi Érzés: Lázadás /kazetta/ 1994.
- Eichinger Band: Üzenet a Kertből – két számban 1999.
- Kamarás Iván: Bombajó – öt számban 1999.
- Hardline Project I. – öt számban 1999.
- Kampec Dolores: A bivaly hátán 2000.
- Timeless Life: Whatwatch? 2001.
- Triton: Indulj el 2001.
- Egy Kiss Erzsi Zene: Deladela 2001.
- Kampec Dolores + Grencsó István: Koncert! 2003.
- Egy Kiss Erzsi Zene: Röné Álma 2004.
- Peca: Calle Cartagena 211. 2005.
- Besh o drom: Ha megfogom az ördögöt 2005.
- Kampec Dolores: Earth Mother Sky Father 2006.
- Egy Kiss Erzsi Zene: Kinono 2006.

«vissza