Egy kis Erzsi zene
másodszor, 2001. december 20.

Est.hu

Egy kis Erzsi zene másodszor 

Második lemeze jelent meg Kiss Erzsi együttesének. Az új anyagon némiképp átrendeződni látszanak a viszonyok, már ami a zenei megoldásokat illeti. Előtérbe került a dob és a basszusgitár, ami nem meglepő, hiszen Kiss Erzsi ötleteiben igen hangsúlyos a ritmus, dramaturgiai értékű rendező elv, amolyan látható váz a dalok szerkezetében.

Erzsi pop zene iránti sosem titkolt vonzalma most hallhatóan kiteljesedett. A két jazz konzis zenésztárs, Vajdovits Árpád és G.Szabó Hunor nem ódzkodott a szívet melengető, slágergyanús megoldásoktól sem, a lemez francia sanzonokat idéző egyik darabja egy remekbeszabott kis stilus gyakorlat. Egy-kiss-erzsi-zene korszaka óta először tesz az énekesnő határozott lépést a konkrét nyelvi halandzsa felé. A fent említett szám ugyanis még az avatott fülek számára is a francia nyelv tökéletes illúzióját kelti. Állítólag véletlenül van is benne egy értelmes mondat. Szívesen megnézném egy echte francia arcát, ahogy ezt a dalt hallgatja, azon erőlködve, hogy összerendezze akusztikai érzeteit édes anyanyelvéről eddig szerzett tapasztalataival.


Az etno zenén edzett zenehallgatókat eddig sem hozta zavarba a bábeli sokszínűség korszakát idéző szövegkörnyezet, hiszen a szélrózsa minden irányából zenei aláfestéssel érkező információáradat mára már szerves része a hazai popkultúrának is. Annyi bizonyos, hogy Kiss Erzsi leplezetlenül az önmegvalósítást tűzte ki célul, a mondanivaló ő maga. Hol érdesen, hol lágyan artikulált, de szavakba nem önthető megközelítése és kifejezése annak amire van mégis egy tökéletes szó: ÉN. De azért ez mégis csak ének, és kellenek hozzá a többi ÉN-ek, Hajnóczi Csaba és az ő zseniális gitárjátéka, Kenderesi Gabi és Szandtner Anna vokalisták, és egy jó fülű keverő fiú, Borsai Levente.

«vissza