Sajtó
quart.hu: Egy Kiss Erzsi Zene: Ugató
2010. október 26. - quart.hu - Rónai András
Várakozások: Megalakulása óta követem az Egy Kiss Erzsi Zene pályáját, kezdetben elsősorban a Kampec Dolores-kapcsolat miatt. (Mi, ős-kisserzsisek le is nézzük ám azokat, akik az Erik Sumo Band featjaként ismerték meg az énekesnőt!) Mi több, szeretem is a zenekart, régen több lemezt meg is vettem pénzért, az elmúlt jónéhány évben viszont ez a szeretet leginkább abban nyilvánult meg, hogy egy évben egyszer elmentem koncertre, általában decemberben a Trafóba, az úgyis monumentális szokott lenni - és ez éppen elég volt az EKEZ-ből egy évre. Lemezt már nem nagyon akaródzott vennem, mindjárt el is mondom, hogy miért. Az Ugató egyébként a legutóbbi átalakulás utáni felállás első lemeze, most így néz ki a zenekar: Kiss Erzsi, Szandtner Anna: ének; Bujdosó János: gitár; Vajdovich Árpád: basszusgitár; Németh Csaba: dob. Továbbá vannak vendégfúvósok és hegedű is.
Eredmény: Az Ugató szokás szerint mindenféle műfajú számot tartalmaz: rockos-mulatós umcaca, finomabb sanzon, balkános és magyaros etnorock, filmzenés-jazzes, latinos, dobcentrikus és a Metálka. Ezeket a meglehetősen jól meghatározható műfaji sablonokat egyrészt Kiss Erzsi szellemes, halandzsa (ez a rossz megoldás) virtuális nyelvű éneke szakítja el a puszta sablonoktól, másrészt a zenekar is elhelyez bennük mindenféle trükköt. Csak ritkábban alkalmaz feltűnősködő váltásokat vagy látványosan műfajidegen beemeléseket - ezek talán a leginkább megszokott módjai annak, hogy egy előadó jelezze, nem foglya ám ő a stílusnak -, inkább finom elmozdításokat tesz a számokba, például kalandozósabb átvezetéseket vagy éppen egy-egy nem kiszámítható gitárhangzást (néha mintha az alapító Hajnóczy Csaba játékát és hangzását is megidéznék, nem tudom, hogy szándékosan-e). Szellemes és szórakoztató tehát a lemez, sokszor vicces. Bizonyos értelemben szerethető is - csak hát itt jön az, hogy miért elég nekem egyszer egy évben az Egy Kiss Erzsi Zene. A "virtuális világzene" megjelölés, amit kitaláltak magukra, azt is jelenti, hogy a zenekar mindentől megtart egy lépésnyi távolságot; bebújik ebbe vagy abba a jelmezbe, majd szellemesen kikacsint, hogy én csak belebújtam ebbe. Az EKEZ identitása mintha nem abban volna tetten érhető, hogy milyen zenét játszik, hanem abban a gondolkodásmódban, ami szerint ezt megvariálja (mondom, ügyesen és szórakoztatóan, és egyébként felismerhető is, hogy igen, ez egy jellegzetes megoldás volt tőlük). Ezzel viszont azt is megakadályozza, hogy igazán, mondjuk érzelmileg, hosszú távon kapcsolódni tudjak a zenéhez. Jó hallgatni egy darabig, de aztán elkezd hiányozni valami; vagyis igazából nem dalok ezek, hanem csak számok, még ha tök jók is. Erősíti ezt a hatást Kiss Erzsi virtuális nyelve is: hiába, hogy elvben ez sokkal hajlékonyabban tudja követni az éppen aktuális műfaj igényeit, mégis egysíkúbb, mintha "szimpla" magyar nyelvű szöveg lenne: persze hogy nem "ugyanaz a halandzsa" mindegyik, de ugyanúgy nem lehet igazán érzelmi kötődést kialakítani egyik szöveggel sem (ad absurdum együtt énekelni: ez fel sem merül), és ettől sokkal egyformábbnak tűnik, mint valójában. Árulkodó, hogy a Csokidal, egy Bëlga-feldolgozás (a Zsolti a békáról), amiben tehát magyar nyelvű ének van, mennyire kiugrik a lemezről, pedig a hangzást tekintve illene is bele; igaz, az aranyos reggae-t nem variálják meg nagyon, kicsit hosszú is a hat perc. És a végére rakott két remix (Tövisházi Ambrus, Anorganik) sem csak az elektronika miatt nagyon más, mint a korábbiak, hanem azért, mert ezek elfogadnak bizonyos kereteket, és ezeken belül szellemesek (az alkalmazott vicces hangokban vagy strukturális megoldásokban, ahogy például Anorganik késleltetve hozza be a "fátyolos" szintit). Az Egy Kiss Erzsi Zene soha nem akar ennyire belépni egyetlen keretbe sem, ami teljesen elfogadható művészi hitvallás, és még egyszer hangsúlyoznám, hogy jó zenét is eredményez; csak mégsem nyújt (nekem) annyit, hogy az kárpótolna azért, hogy azonosulni tudjak vele.
Kinek ajánljuk: Akinek a szellemesség fontosabb, mint az együtténeklés.
<< vissza
