Sajtó
zenemagazin.com: Egy Kiss Erzsi Zene - Ugató
2010. november 06. - zenemagazin.com - Poket
"Szeretem a fajtatiszta, gyerek-vállalás helyett tartott városi kutyákat: puhára sülten, ízletesen elkészítve! A falusi korcs maradhatós, hiszen hasznos, praktikus (Tömörkény István szavával: parasztikus) jószág."
A szavak nélkül is roppant kifejezőerővel bíró Kiss ErzsiUgató című albumát. A baljós, méregzöld háttérbe ágyazott, kék fejű zenekartagokat és egy parasztudvar állatait ábrázoló borítóhoz mérten (Kiss Erzsi szeme ráadásul még piros is) a zene mutat némi abszurditást, ha valaki esetleg nem találkozott volna vele eddig… rendelkezésünkre bocsátotta ötödik,
Hogy ne áruljunk zsákbamacskát: a dalokhoz nincsen bármely nyelven érthető, koherens szöveg. Illetve egy alkalommal mégis, de arról kicsit később. Érzetek viszont vannak, a lemez valóságos kis utazás népek kultúráin, zenei stílusokon, érzelmeken, múlton és jelenen keresztbe-kasul.
Az első, és vélhetőleg címadó dalban ugatás, jódli és keleties hajlítgatások keverednek népies, olykor metálos elemekkel, a szöveg pedig egy csángó néni szitkozódására emlékeztet. Azt hiszem, ebből az egyvelegből nagyjából leszűrhető, mi várható a későbbiekben. Nyilván senki nem fog meglepődni azon, ha dél-amerikai rézfúvós zenekar imitáció tirádája kísér oroszos gagyogást, kongákkal megtámogatva, vagy afrikai törzsi szeánszot fest alá jazz muzsika és tejes kancsó ütögetésének zaja. A művésznő és lelkes brigádja tehát minden keze ügyébe kerülő eszközt és hatást felhasznál, amit csak lehet, olykor az emberi hangot is hangszernek használva. A vokál hangzása igen széles spektrumon mozog: nem csak lekottázható zenei dallamot hallunk, hanem gyermeki hablatyolást, állathangokat, hangulatfestő hümmögéseket is, egyébiránt pedig minden mást, ami az emberi beszéd kialakulásának őskorára vezethető vissza.
Teljesen azért nem szakadnak el a nyelviségtől (ez bármely civilizált ember számára igen nehéz volna), ami nem csak a különböző népek nyelvének hangzásához való közelítést jelenti, hanem néhány „álszó” tudatos becsempészését is. Így válik magától értetődővé például a „naked boy”-nak (magyarul meztelen fiú), és a „pusztítlove”- nak félrehallható halandzsákat ismételgető szöveg. Mindez –ha úgy nézzük- képes paródia jelleget ölteni, túlhangsúlyozva egyes zenei irányzatok kliséit, vagy éppen az emberi viselkedésformákhoz tartozó alapvető vokális megnyilvánulásokat. Összességében azonban mégsem túl modoros, épp úgy szerethető, mint egy magában képzelt nyelveken beszélő, álmodozó hároméves.
És hogy mi az, amiért Kiss Erzsi hajlandó volt feláldozni eddigi színlelt némaságát? A világon az egyik legfontosabb, legszebb dolog: a csokoládé. A 11., Belga által komponált dalban benne foglaltatik a lényeg: „várom a csokimat, ha nem kapok csokit, elmegyek világgá.” A hamisítatlan, neveletlen gyermeki lélek himnusza után végezetül remixekben gazdag pár perc következik. Először szembesülünk egy adag kevéssé értékelhető, szeletelős űrtechnóval, aztán elrepül(het)ünk egy afrikai bennszülött asszony ráolvasását idéző diszkózenésített rémálom szárnyán.
Bár valószínűleg mostanra nyilvánvalóvá vált, azért leírom, ódzkodjon ettől a lemeztől mindenki, aki a hajába tép, amennyiben be kell lépnie egy óvodába és aki szeret vastagon sminkelt, sápadt, megviselt alakokat ábrázoló fekete pólókat hordani.
<< vissza
